Nagyjából másfél óráig tartott az út testvérem családjához. Egész úton azon járt a fejem, hogy miben fog megváltozni az életem. Nem ehetek már semmit, ami finom. Csak az ételeken járt az eszem, pedig ennél sokkal fontosabb dolgaim is lettek volna.
A háziorvos elküldött vérvételre, ami rendkívül siralmas lett. Annyi aceton volt a vizeletemben, hogy higítani kellett volna, hogy salátaöntet készíthessek belőle. A HbA1c (az elmúlt 6-10 hét vércukor értékének az átlaga) 123 mmol/l (normálérték: 20 és 42 között), 13,4% (normálérték: 4,0 és 6,0 között). Az eredmények megérkezése után orvosom azonnali kórházbaszállítást akart, de mivel december 23-a volt, teljességgel felelőtlenül ellenálltam és önszántamból megtagadtam a kezelést. (Ezúton is elnézést kérek a doktor úrtól!)
...és csak a kajára tudtam gondolni. A pizzára, a császármorzsára, a túrógombócra. Aztán megérkeztünk testvéremékhez. Felesége pedig egy fantasztikus ebédet tett az asztalra. Csupa olyan dolgot, amit egy cukorbeteg is ehet, de meg nem mondtam volna kinézetre, hogy miben különbözik. Mindezek felett finomak is voltak. (Hihetetlen nagy szerencsém van a családommal!)
Így nem lettem 1. típusú fakír. A cukorbetegeket több típusba soroltam és fakírnak neveztem el az elmúlt években. Fakír = f*ck IR. Az 1. típusú a legrosszabb, mert nincs betegségtudata. Őt nem lehet megijeszteni mindenféle vérképpel, diagnózissal. Jobb esetben hajlandó gyógyszert szedni, ami szerinte mindent megold és már betolja a következő adag porcukorral alaposan meghintett krémesét a szájába. Ő az, aki nem eszik semmit, ami nem fehér lisztből és cukorral készült, mert nem olyan az íze. Igaza is van. Nyilván nem lesz olyan ízű, mert nem azokból az alapanyagokból van.
A következő recept azoknak a fakíroknak szól, akik a fenti tényt el tudják fogadni.
Hozzávalók:
- 250 g zsírszegény túró
- 250 g ricotta (nyilván, ha nincs a sarki kisboltban, akkor jó a krémes túró vagy a rögös is, csak azt kissé villával pépesíteni kell)
- 1 lime reszelt héja és leve (vagy fél citromé)
- 2 db tojás
- 50 g búzakorpa (vagy zabkorpa) - ezt a drogériákban lehet könnyen megvásárolni, de rendszeresen a karikában zöld nyilas boltban szoktam megvásárolni, a zabpelyhek mellett van
- 40 g négyszeres erősségű édesítő
A túrót, ricottát a lime reszelt héjával és levével keverjük össze, majd adjuk hozzá a két tojást és az édesítőt is. A simára keverés után hozzáadjuk a korpát és lazán összeforgatjuk a masszával. Félretesszük, és ekkor kapcsoljuk be a sütőt és előmelegítjük 180 fokra. Közben előkészítünk egy tepsit és kibéleljük sütőpapírral. A masszának elég annyi idő, amíg a sütő felmelegszik, de az sem baj, ha egy órát állni hagyjuk. A sütőpapírra gombócokat helyezünk. Ehhez a művelethez én egy fagylaltkanalat használok. Gyors és egyszerű. A fenti mennyiségekből 12 darab gombóc jön ki ezzel a módszerrel. 25 perc sütés után készen is vagyunk.
Jómagam natúr joghurttal fogyasztom, mert ennyi édes íz bőven elég, de természetesen aki szeretné édesítheti is.
Egy gombóc a fenti alapanyagokkal számolva 89 kcal, 6 g szénhidrát, 8 g fehérje és 5 g zsír. Nekem egy leves után három darab bőven elég. Jól telít.
Olyan, mint a nagymamám házi túróból készített habos, légies és könnyed mesterműve? Nem, határozottan nem. De ez is baromi finom és nem kell a forró vízzel bénázni.
